2017. június 22., csütörtök

Mellnagyobbításom után fél évvel


Fél év után lelkemben a rózsaszín köd leszállt, és előjöttek a negatív gondolatok, mivel nem tudok edzeni még mindig teljes erőbedobással, illetve rengeteg gyakorlatot nem tudok csinálni, mert azonnal érzem a fájdalmas feszülést, és sajnos  pár nap után, gyógyszerszedés és pihentetés hatására csitul csak. 

Igazából az orvosom, dr. Vancsó Péter  szerint minden rendben, kerülni kell bizonyos mozgásokat. Annyira nem lettem nyugodt, megjelent a félelem, hogy mi történik, ha nem lesz jó és esetleg betokosodik? Ijesztgettek a mammográfiával is, hogy az mennyire fog fájni, és az ultrahang nem mutat ki minden elváltozást, tehát nem biztos, hogy jó ötlet azt a vizsgálatot kihagyni. Vancsó doktor úr megnyugtatott, hogy az MR ilyen esetben a legjobb. 

A vágás elvileg még szépülni fog, de a bal mellem alatti kicsit lejjebb sikerült, ami annyira nem zavar, de jobban örültem volna, ha olyan szépen takarásban van, mint a jobb oldali. A méret abszolút ideális, pont olyan visszajelzéseket kapok, amiket vártam. Egyáltalán nem feltűnő, mondhatni diszkréten nőies. A formáján néha gondolkozok, hogy biztos jó döntés volt-e a kerek változat, mivel a fölső része - főleg a bal oldalon - kicsit kiemelkedő. Egy kicsit jobban át kellett volna rágni ezt a forma kérdést. Utólag úgy érzem, gyorsan meghoztam a döntést, gyorsan túl akartam lenni az egészen, nehogy meggondoljam magam. 

Hogy még egyszer, ha két életem volna, újra megcsináltatnám-e? Nem tudok még határozott választ adni.  Egy biztos: ismét az Esthetichungary Klinikát és dr. Vancsó Pétert választanám.

2017. március 21., kedd

Három hónappal később


Három hónap telt el a mellnagyobbításom óta, és egyre jobban magaménak érzem az új külsőm, egyre jobban tetszik a látvány. 
 
Nem tudok még betelni a pozitív érzéssel, hogy szebbnél szebb, betét nélküli sportmelltartókat vehetek, minden fölső már most nőiesebben áll rajtam, és még egy nem túl szexi pizsiben is látszódnak a nőies idomok, kitömött melltartók nélkül. 

3 hónappal a mellnagyobbításom után




Egyet nehezen szokok meg és türelmetlenül várom, hogy végleg elmúljon a fájdalom, főleg a bal mellemben, és korlátok nélkül sportolhassak. Az újabb orvosi kontroll gyors volt, szinte pár perc. Igazából minden rendben van a doktor úr szerint.

2016. október 19., szerda

Belül is azt éreztem, NŐ lettem!

Hetek alatt nagyon sokat javult a műtét utáni állapotom. A fájdalom szinte elmúlt, helyette inkább olyan érzés lett, mintha befeszülne időnként, ami inkább kellemetlen, mintsem fájdalmas. A formája, a látványa rengeteget változott. Nagyon szép lett, kezdett természetesebb lenni, és a felső duzzanat kezdett lemenni. 

Nagyon elégedett lettem és belül is azt éreztem, NŐ lettem! Meg is leptem (elsősorban) magam, két csodálatos melltartóval, és nagyon jó érzés volt, hogy nem a kitömött melltartók között kell válogatnom. A  páromat is teljesen lenyűgözte a látvány. Ahogy rám nézett, nem is lehet leírni pontosan, mi volt a szemében. A büszkeség, a vágy, az elégedettség egyvelege és még talán több is volt, amit a tekintetében láttam, és persze ki is mondta a pozitív gondolatait. Egy kapcsolat rendeződését nem lehet csak a szebb és nagyobb mellektől várni, de igenis számítanak a női idomok. Hiszen, ha elégedettek vagyunk magunkkal, az kihat az egész kisugárzásunkra, és sokkal pozitívabban állunk az életben mindenhez. 


Az első fürdőruhás élmény érdekes volt. Úgy éreztem, mindenki engem néz, és csak a melleimet nézik. Fura volt, hogy fürdés után nem kell kinyomni a szivacsos melltartóból a vizet. Nagyon jól éreztem magam, szinte büszke voltam magamra,sokkal csinosabbnak láttam és éreztem magam.

Sportolás közben a méret egyáltalán nem volt zavaró a feszülős felsőkben, és a tükörből egy elégedett, kicserélt, csillogó szemű  „NŐ” nézett vissza.  

2016. szeptember 14., szerda

Az első hetek műtét után

Az első hét otthon nem volt túl mozgalmas, sokat feküdtem , nem sokat ettem, tömtem magamba a fájdalomcsillapítókat és fohászkodtam, hogy minél gyorsabban teljenek a napok. 

A kisfiamat leadtuk anyukámhoz pár napra, hogy nyugodtan tudjak gyógyulni. Éjszaka 2-3 óránként keltem és sétáltam, mert annyira fájt a rossz tartástól és a fekvéstől a hátam. Szinte jobban fájt, mint maga a műtét helye. Amikor először megnéztem magam a tükörben, kicsit megijedtem, hogy nagyobb lett, mint gondoltam, és talán az eggyel kisebb is elég lett volna. De az első hét vége felé már teljesen megszoktam, és már nem éreztem annyira idegennek. Pici gyermekem maximálisan felfogta, hogy anyára figyelni, vigyázni kell. Szeretetét úgy fejezte ki, hogy átölelte a lábam, az ölembe feküdt és azt mondta: „ anya, szejetlek”. Megkönnyeztem…


A kontrollvizsgálatokon pont azt a figyelmességet és precizitást tapasztaltam, mint az összes találkozás alkalmával. Mikor a melltartó lekerült rólam, borzasztó furcsa érzés volt. Feszült, húzott, kellemetlen volt. A látványra fel voltam készülve, mert mondták, hogy nagyon fent lesz, merev lesz. Így is volt, de mivel tudtam, és Vancsó doktor úr szemében sem láttam, hogy nem lenne normális a kinézete, teljesen nyugodt voltam, sőt, ő is megerősítette, hogy ez nagyon kezdetleges állapot. Visszapréselt a melltartóba, de kifejezetten jó érzés volt, hogy újra rajtam van, mert tart és nem érzem úgy, mintha le akarna szakadni. Az első két kontroll közé beiktattunk még egyet, mert jött egy kis váladék, és a doktor úr ragaszkodott hozzá, hogy megnézze. De semmi gond nem volt, ez természetes váladékozás volt, sőt el is múlt, ahogy megnézte. Az utóbbi időben azt tapasztalom az egészségügyben, hogy hiába megyünk magánorvoshoz, valahogy olyan érzésem van, hogy nem figyelnek oda, nem akarnak sokat foglalkozni velünk, sőt, ne is zaklassuk az orvost, vagy azt is meghatározott időpontokban. Ilyet soha, egy pillanatig nem éreztem! Nem is érezhettem, hisz az asszisztens Luca és a doktor úr is többször mondták bármi nyűgöm, kérdésem van, telefonáljak nyugodtan, még hétvégén is, vagy írjak üzenetet. Maximálisan éreztem a törődést. 


A második hét után is még éreztem, hogy fáradtabb vagyok, de ez az izomlazító hatása is. A fájdalomcsillapítót már nem is kell szednem, már inkább kellemetlen érzés van, mintsem fájdalom. Már az éjszakát is végig tudtam aludni. A szorítópánt és melltartó viselete okoz némi kellemetlenséget hónaljban, de ez már semmiség. A kezem is egyre jobban tudom használni, kinyújtani, sokkal önállóbb lettem. Végre! Igazából már az első hét után muszáj volt dolgoznom, de szerencsére csak 3 napot, mert nehezen viselte főleg a hátam az ülést. A varratszedéstől tartottam, de egy pillanatnyi kellemetlenség volt csupán az egyik oldalon. Majd elmondta a doktor úr mit csinálhatok, és mikor hogyan kell masszírozni két hét múlva, de előtte még találkozunk úgyis. Varratok nélkül nem éreztem azt a húzó érzést. Mondta is a doktor úr, hogy előre esett a vállam a rossz tartástól, de szépen vissza fog rendeződni, próbáljam kihúzni magam óvatosan. És így is van! Napról napra jobb a tartásom, nem fáj a hátam annyira és végre le tudok zuhanyozni. Érzékeny volt főleg a vágásnál, ahogy végig folyt a víz rajtam, egy kicsit idegenkedtem a mellemhez érni. Kárpótol  mindent, hogy nőiesebbnek érzem magam, pedig a teljes végeredmény még odébb van.
  

2016. szeptember 2., péntek

A műtét

Párom 9 órára vitt a klinikára. A megérkezésünkkor kezdtem egy pici izgalmat érezni. Nagyon kedvesen Luca fogadott minket. A felmerülő kérdéseket még megbeszéltük, aláírtam a papírokat, és megmutatta a szobám. Bemutatkozott a nővér és az altatóorvos, majd jött Vancsó doktor úr, aki mért és rajzolt rajtam, közben beszélgettünk. Így a gondolataim egy kicsit elterelődtek a műtétről.   


Ezután  fotót készített és természetesen megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Szinte unatkozni sem tudtam, már mehettem is a műtőbe. A műtét után hallottam, hogy a nevemen szólítanak, de azt éreztem, nem tudok reagálni rá. Majd a következő emlékem, hogy fájdalmat érzek és nyögtem egyet, ahogy az ölébe vett az ápoló, majd aludtam tovább. Nekem nagyon kellemetlen volt az ébredés. Borzasztó fájdalmat éreztem, mintha az izmaimat jól megverték volna, és levegőhiányom is volt. Szerettem volna egy nagyot lélegezni, de a fájdalomtól nem tudtam. Szó szerint az futott át az agyamon: inkább 10 szülés, mint ez az érzés. Persze a nővér megnyugtatott, sokan mondtak hasonlót, de holnap jobb lesz. Alig vártam, hogy holnap legyen, sőt már egy héttel szerettem volna előrébb lenni. Az első felülés rémálom volt, azt hittem kiszakadnak a melleim. Az éjszaka a rémálom folytatása volt. Meg sem bírtam mozdulni és a hátam is fájni kezdett, a lábaim pedig zsibbadtak. Reggel semmivel sem volt jobb számomra, de mikor bejött Vancsó doktor úr és kicsit megnyugtatta a lelkem, jobban éreztem magam. Ellátott tanácsokkal  és vihetett is haza a párom. 

2016. július 26., kedd

Nem izgulok a műtét előtt és nem is félek!

Felpörgettem az eseményeket, ha már ráléptem a változtatás útjára nem szerettem volna hónapokat várni. Így nem maradt 3 hetem a műtétig, hogy mindent elintézzek. 

3 vizsgálatra volt szükség labor, EKG, amit háziorvosom egy alkalom alatt elintézett és a mammográfia vagy mell ultrahang, amit ugyan magán úton, de szinte napokon belül elintéztem. A közben felmerülő kérdéseimre az asszisztens mindenben maximálisan segített és leírta pontosan mit kell tennem a műtét előtt és mire van szükségem, de a doktor úr is jelezte nyugodtan hívhatom. 


A környezetemben bárki kérdezte izgulok-e? - a válaszom mindig az volt: nem, egy cseppet sem izgulok és nem félek! Maximálisan megbízok az orvosomban. Ami feszültség, - ha lehet így nevezni, csak a lassan 4 éves kisfiam miatt volt. Hogy fogjuk kibírni egy darabig, hogy nem bújhat hozzám, este nem feküdhet rám, nem tudom felvenni az ölembe, nem tudok részt venni a programokban maximálisan egy ideig? És amit nehéz lesz kibírni, hogy elmarad a számomra „levegőt” jelentő mozgás. Imádok sportolni, mozogni nem is tudom elképzelni, hogy 1 hónap kimarad, sőt az intenzív mozgásig több hónap...


2016. július 15., péntek

A konzultáció

Első körben az Esthetichungary-t választottam mivel az ismerősömtől csak pozitív dolgot hallottam, és láttam a műtét igényes eredményét. A döntésben számított, hogy a műtét árát is megfelelőnek tartottam és rugalmasnak találtam a kifizetési lehetőségeket is. 

Az első telefonos bejelentkezéskor egy nagyon kedves hangú, közvetlen, barátságos páciens koordinátorral beszéltem. Kaptam tőle egy időpontot és rövid tájékoztatást, miután elmondtam mit szeretnék és kinek az ajánlata által telefonálok. 

A következő héten mentem az első konzultációra és pont az a pozitív benyomás fogadott, mint a telefonba egy mosolygós, csupa vidám, nyugodt, bájos, nőies asszisztens. Miután kitöltöttem a kérdőívet már mehettem is be a doktor úrhoz, aki kijött a szobájából kikísérve az előző pácienst. Első benyomásra egy nagyon kellemes megjelenésű, határozott, nyugalmat sugárzó orvos állt előttem. Elmondtam neki mellnagyobbítást szeretnék és azt is röviden miért most. A mondandóm után nagyon alaposan felvilágosított az egészről érthető módon. A közben feltett kérdéseimre is válaszolt, bár később azok is sorra kerültek újra.

Esthetichungary - Az orvosi konzultációs szoba
Mivel teljesen tudatlanul mentem, nem néztem utána semminek (kivéve az előtte-utána képeknek) úgy éreztem alaposan átbeszéltük elsőre a tudnivalókat. Majd jött a méretvétel és az implantátum formájának, méretének átbeszélése, kipróbálása. 100%-ban tudtam, hogy őt fogom választani és nem is érdekel más orvos, amikor azt mondta pici, de szép formája van a mellemnek és alul van saját anyaga. 

Mellnagyobbítás előtt


A kérdésemre, hogy akkor ne is csináltassam meg azt felelte, - ő nem nyúlna hozzá. Akkor, abban a pillanatban azt éreztem, hogy a pénzért nem mindenáron vágni és rábeszélni típusú orvossal állok szemben. 

Bizonytalan voltam valóban szeretném-e ezt a beavatkozást, de a doktor úr nem használta ki ezt az érzésem, hogy mindenáron rábeszéljen. Igen, számomra ilyen az igazi plasztikai sebész! Mikor végeztünk engem is kikísért az asszisztenshez, szinte „átadott”. Ez is nagyon jóleső gesztus. Kaptam előzetesben egy komplett ismertető anyagot és úgy léptem ki az ajtón tudtam, hogy lesz folytatás...

A következő héten már a párommal mentünk egy második konzultációra, ami a páromnak is nagyon pozitív volt mind a személyek, mind pedig a felvilágosítás tekintetében. És akkor ismét volt egy olyan megjegyzése a doktor úrnak, hogy szereti, ha kérdeznek, ha vannak kérdések, ami szintén azt jelentette nekem: jó helyen vagyok, nem nyűg számára, akár többször is elmondani ugyanazt!